Assisi Szent Ferencnek, az állatok patrónusának, - aki értette az állatok nyelvét, és beszélt velük - emlékére ünneplik világszerte az állatok napját. Magyarországon ez alkalomból különféle családi programokat, vetélkedőket, nyílt napokat, és persze az elmaradhatatlan felvonulást rendezik az állatvédők, oktatási és állatokkal foglalkozó intézmények, civilek.

1228 október 4.-én avatták szentté Assisi Ferenc olasz katolikus rendalapítót és költőt. Ő Olaszország védőszentje, a kereskedők, a szegények, a szociális munkások, a környezetvédők és az állatok patrónusa, védőszentje.

Az 1181-ben született Ferenc édesapja dúsgazdag posztókereskedő volt, aki fia ifjúkori léhaságait szó nélkül finanszírozta. A férfivá serdült Ferencet azonban sem az üzleti élet, sem a tanulás nem vonzotta. Katonaként részt vett háborúkban, többször megsebesült. Spoletoi betegsége idején egy látomásában megjelent előtte Jézus Krisztus, aki felszólította, forduljon vissza. Ezért 1206-ban Szent Ferenc elutasítva az összes földi javakat, megalapította a Ferences rendet. Természetesen végleg felhagyott a léha élettel. Azzal sem törődött, hogy apja kitagadta: rendbehozatta a Monte Subinco-i bencés szerzetesek Assisi közelében lévő templomát, és szegénységet hirdető követőivel rendalapítási kérelemmel fordult III. Ince pápához, aki ezt meg is adta. A rend a szegénység erényén alapult. Assisi Szent Ferenc Imádta Isten védtelen teremtményeit, az állatokat, s minden állatot a barátjának tekintett. Halála után a közösségek gyorsan szaporodtak Itáliában, de misszióik eljutottak Angliába, spanyol, német és magyar földre is. Magyarországon először a XIV. században íródott Jókai-kódexben jegyezték le tetteit: prédikált a madaraknak, megszelídítette a városban garázdálkodó gubbiói farkast, testén viselte Krisztus sebeit. Október 4-én az Állatok Világnapján Assisi Szent Ferencnek, az állatok védőszentjének a szeretetét és tiszteletét is ünnepeljük.


Az Állatok Világnapi ünnepségek célja, hogy rávilágítsunk az állattartás előnyeire, és az emberek felismerjék szerepük fontosságát abban, hogy az állatok a társadalom elismert részévé váljanak.

Megmutassuk, hogy az állatvédő és állatszerető emberek nem a társadalom valamiféle, furcsa, bogaras, unatkozó, szűk rétegét képezik, hanem a felelősen gondolkodó többséget.

Felhívják a figyelmet a kiszolgáltatott élőlények védelmére, mert a természet nem kimeríthetetlen, és az embernek, mint értelemmel bíró "csúcsragadozónak" kötelessége cselekvő módon részt vennie a civilizáció okozta károk enyhítésében.
A modern ember durván beleavatkozik a biológiai kölcsönhatások rendszerébe, ezzel naponta kiirtva egy-egy állatfajt, valóságos rablógazdálkodást folytat. Pedig a természetben minden élőlénynek megvan a maga sajátos helye, mindegyik beletartozik a nagy biológiai körforgásba.
Konrád Lorenz, a híres kutató már jó előre megjósolta:
"Amikor a civilizált emberiség az őt körülvevő és éltető élő természetet elvakult és vandál módon pusztítja, ökológiai összeomlással fenyegeti önmagát." 

A problémát szűkebb körben szemlélve is az ember, mint "hatalmasabb" felelős a ráutalt, kiszolgáltatott állatokért, legyen szó házikedvencről, vadról, vagy haszon céljából tartott állatról. 

Ahogyan ezt Mohandász Karamcsand Gandhi megfogalmazta: "mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét."